Kiss Richard: Projektek menedzselését végzi

Sok mindent kipróbált az életben. Kiszolgáló személyzet tagja volt hajón, Izraelben pincérkedett, és Angliában is dolgozott. Olyan területen dolgozik, amire mindig is vágyott, és folyamatosan új területek menedzselésével bízzák meg. A cselgáncsban is szerzett önfejlesztő képességei és az élettapasztalatai vitték sikerre, majd a család, munka, szabadidő szentháromságában élve teljesítette ki önmagát. Megkeresésre csatlakozott a helloGúta Polgári Társuláshoz, és aztán úgy döntött, részt vesz az idei helyhatósági választásokon.

Miért akar képviselő lenni?

Három éve megkeresett Forró Tibor, a helloGúta PT elnöke azzal, hogy azt tervezi, többedmagával szeretne erőteljesebb érdekképviseletet a gútai önkormányzatban. Akkor megtetszett az ötlete, hogy egy csapatban részt venni és azzal előrébb vinni a várost. A tapasztalataimmal szeretnék tenni a városért, illetve részben már teszek is különféle projektek által, mint helloGúta tag. Ha úgy van, nem áll távol tőlem a fizikai munka sem, még ifi koromban szüleimmel sokat dolgoztam a földeken, othoni munkákban mindig besegítettem és külföldön is elsősorban fizikai munkát végeztem.

A közigazgatás mely szakterületén kíván tevékenykedni?

Legfőképpen az új projektek behozását érzném közel magamhoz, azok előkészítése és menedzselése, de úgy érzem, bármely területen tudok segíteni a városnak. Szeretném, ha a hivatal ebbe az irányba is előmozdulna. Az állam nem ad kellő pénzt a városnak, és a projektek megszerzésével pluszbevételhez lehetne juttatni a várost. Úgy gondolom, mindenben van kellő tapasztalatom, hiszen számos projektet sikeresen levezényeltem a munkámon belül. Ezt kihasználva kamatoztatni tudnám a város javára. Meg lehet csinálni!

Azt gondolja, hogy Gútának is ebbe az irányba kell haladnia?

Mindenképpen szükséges, hogy a város függetlenítse magát az állami szférától. Bár az állam juttatja a városnak a költségvetés jelentős részét, mégis úgy gondolom, nem lehet teljesen erre hagyatkozni, és a korábbi példák erre mutatnak, hogy hiány mutatkozik a költségvetésben. A hat millió eurós költségvetés kevés egy több mint tízezer lakosú városnak. És csak külső forrásokból szerzett bevételekből tudunk előrelépni. Ahhoz, hogy a kultúra, a sport, a vállalkozások, a turizmus fejlődjön, hogy tehetséges fiatalokat tudjunk nevelni, ahhoz plusz pénzügyi forrásokat kell bebiztosítani.

Lát erre lehetőséget?

Mindenre van lehetőség, csak meg kell találni azokat a pontokat. Úgy hiszem, nincs lehetetlen az életben, csak akarni kell. Ha kellő energiát befektetünk, akkor a megtérülés nem marad el. Bízom benne, hogy lesz rá lehetőségem megtalálni, és ezáltal is segíteni a városnak. 

Mivel foglalkozik?

Jelenleg menedzserként dolgozom egy német cég cseh képviseletének, aminek immár hét éve oszlopos tagja vagyok. Magyarország és Szlovákia értékesítési vezetőjeként tevékenykedek. A cég műanyag, fa- és alumínium ablakok gyártásához használt szoftverek forgalmazással foglalkozik. Teljes gyártásirányítást telepítünk, a termékek bevezetését és eladását felügyelem, végigviszem a projekteket az eladástól egészen az átadásig. Sokrétű a tevékenységem és élvezem ezt a munkát. Ennek kapcsán sokfelé járok Európában, mindig új és új embereket ismerek meg. Bárkivel megtalálom a közös hangot, hiszen külföldi útjaim során idegen kultúrákat is megismerek.

Hogyan jutott el idáig?

Ez érdekes volt. A gútai Nagyboldogasszony Egyházi Gimnázium elvégzése után munkát kerestem. Két évig a gútai kábelgyárban, egy évig Izraelben pincérkedtem, négy évig hajón dolgoztam. Ezután Angliába mentem a páromhoz, akivel immár nyolc éve vagyunk együtt és van egy közös gyermekünk. És ott jött egy olyan döntés, hogy elég volt a szolgaéletből, még ha nem is voltunk a szó szoros értelemben szolgák, de az ember külföldön mindig ki van szolgáltatva az olcsóbb munkaerőnek. Olyan munkát szerettem volna, ahol nincs a főnök közvetlenül a hátam mögött, otthonról tudok dolgozni és mégis ugyanazt a fizetést megkapom, mint külföldön. Kerestem olyat, ahol minden eszközt a rendelkezésemre bocsátanak, ami a mai munkához szükséges: céges telefon, notebook és gépkocsi. Mindenben sokat segített, hogy elolvastam egy önfejlesztő könyvet. Két hónapjára egy budapesti kiállításra hívtak, ahol már a leendő munkáltatóimmal volt megbeszélésem. Mintegy négy óráig tartott a felvételi beszélgetés, magyarul, szlovákul, csehül és angolul. Másnap már hívtak, megkaptam az állást. Ettől kezdve minden erőmmel, ám ebben az üzletágban semmilyen tapasztalattal, megkezdtem a felkészülést. Próbáltam beleásni magam a szoftvervilágba, ami ugyan nem az én világom, mégis megtetszett. Úgy gondolom, az ember bármit képes megtanulni, ha nagyon akarja, és még a végén megszereti az addig ismeretlen foglalkozást. Különféle tanfolyamokra jártam Németországba és elsajátítottam az ügyfél-kommunikáció, a kapcsolatfelvétel és –ápolás fortélyait. Ennek sikereként könyvelem el, hogy immár Magyarország és Szlovákia kereskedelmi vezetőjeként dolgozok.

Hogyan néz ki egy napja?

Mivel otthonról dolgozom, így valamivel egyszerűbb és kényelmes. Minden nap fél hétkor ébreszt a kisfiam, reggeli után kb. nyolc órakor elvonulok a dolgozószobámba és megkezdem a napomat. Hétfőn szoktam betervezni a hetemet, minden napra egy-egy ügyféllátogatás jut. Megnézem az e-mailjeimet, válaszolok az ügyfeleknek, sokat kommunikálok a német anyacéggel, rengeteget telefonálok, ellenőrzöm a folyamatban lévő projekteket, s a technikusokat, akik az eladott szoftver technikai bevezetését végzik. Mintegy száztizenöt céggel tartom a kapcsolatot. Közben további eladási lehetőségek után kutatok, aztán tárgyalásokra járok. Havonta öt-hat ezer kilométert teszek meg. A tárgyalások akár nyolc órát is elhúzódnak, és egy ügyfél megnyeréséhez ezt bizony többször is abszolválni kell. De mindig örülök, amikor visszatérhetek a családomhoz.

Gútán maradt. Miért?

Mindig is visszahúzott a szívem. Járhattam a világ bármely pontján, mindig hiányzott ez a város, a családom és a barátok. Van, kihez szólnom az utcán, a kávézóban, hiszen mindig ismerősbe botlok, akivel válthatok néhány szót. Nem úgy kezelnek, mint egy idegent. Másutt nem tudom elképzelni az életemet, hacsak az élet nemhozza másként. Itt van a családom, a rokonaim, a barátaim. Minden ideköt. Nekem Gúta a hazám!

Említette, hogy gyakran lefoglalja a munka. Mégis ha jut ideje, akkor szabadidejében mivel szeret foglalkozni?

Hétköznap nincs szabadidőm, de hétvégén, ha van lehetőség  szívesen ülök motorra és élvezem a szabadságot, amit a motorozás ad. Motoros versenyeken is indultam, előkelő helyezéseket értem el. Emellett – bár nem rendszeresen – de szeretek futni, kerékpározni, síelni. Újabban a fiammal focizok. Sokat járunk biciklizni, kirándulni, és ha úgy van időm, akkor cselgáncsozni. Tagja vagyok a helyi dzsúdó klubnak, bár sajnos nem igazán van időm eljárni.

Borka Roland

Kapcsolódó anyagok:

HelloGúta: Új látószög program

Alsó körzet:

1.Angyal Tamás: "Mindig megoldjuk!"

14.Kárpáty Ernő: „A sportra tettem fel az életem!”

21.Marosi Szilárd: „A gyakorlatiasság embere vagyok!”

Felső körzet:

7.Forgács Attila: Az új látószöget képviseli

8.Forró Tibor: Felfogásbeli módosítást szorgalmaz

15.Kovács Adrián: Családközpontú várost szeretne