Kárpáty Ernő: „A sportra tettem fel az életem!”

Egyike a város sikeres sportolóinak. Teljesítményével viszi Gúta jó hírét Szlovákiában és az ország határain túl is. Országos bajnok cselgáncsban, többszörösen az Év sportolója, nemzetközi versenyek előkelő helyezettje, számos elismerés szerepel eddigi életművében. Tisztelet, hagyomány, siker és folyamatosság. Jellemezte korábban az ifjú titán, aki most a hellóGúta Polgári Társulás tagjaként az önkormányzati választásokon is szeretné megmérettetni magát és még inkább részt kíván venni a közösségi életben.

 

Korábban említette, szereti Gútát és azon munkálkodik, hogy visszaadja a közösségnek, amit kapott. Úgy gondolja, hogy ennek egy újabb szintje a városi képviselőség?

Mindenképpen, ez egy újabb fokozata az előrelépésnek és a városért való tevékenységnek. Más látószögből közelítem meg a kérdést. Heten, akik indulunk, nagyon együtt vagyunk. Lehet, közhely, de sok mindenben egyetértünk. Érzek magamban annyit, hogy tudok többet is tenni a városért, azon belül a fiatalokért a sporton és a mozgásos tevékenységeken keresztül. Ebben látom az egyik lehetséges utat.

Akkor tehát a sport és ifjúságnevelés lesz a szakterülete a testületben is?

Ez magától értetődő. Már négy éve a hellóGúta mozgalom tagja vagyok, a kezdetektől veszek részt a munkában, eleinte háttéremberként, majd most már képviselőjelöltként. Forró Tibor már két éve ösztönöz, hogy meg kellene próbálnom. De hosszú út vezetett idáig.

Aminek első állomása a gútai cselgáncsklubhoz való csatlakozása. Úgy tudom, érdekesen alakult.

Valóban. Testvérem elment egy cselgáncsbemutatóra és aztán már az első edzésen találta magát. Hazajőve áradozott az ott átéltekről, másnap már én is csatlakoztam. Köztünk mindig szóba kerül, hogy ő volt ott korábban.

Majd sorra jöttek a sportsikerek. Mikre emlékezik szívesen?

Ebből sok van. Mindenképpen az első országos bajnoki cím az meghatározó számomra. Az egyfajta mérföldkő volt, majd a másodiknál már felfigyeltek rám a válogatott vezetői. Ezt követően az Ausztriában megrendezett nemzetközi torna, ahol magasan vertem mindenkit. Ez volt a beugróm az Európa-bajnokságra. De ugyanígy büszkén emlékezek arra, hogy volt lehetőségem a pozsonyi klubnak köszönhetően Monacóban is versenyezni. Négy meccset megnyertem és a megmérettetés legjobb versenyzőjének nyilvánítottak.

A tatamin kívül a cselgáncsklub életében is jelentős szerepet vállalt, háttéremberként segítette a klub munkáját, amit idén azzal honoráltak, hogy februárban a klub elnökévé választották. Eltelt fél év. Hogyan jellemezné?

Nehéz magamat értékelnem. Erről majd jövőre megkérdezem elődömet, Feribát, hogy értékelje a tevékenységemet. Annyit azonban elmondhatok, sikeresen megvalósítottuk a klub fennállásának negyvenéves évfordulóját, az edzőtábornak is jó visszhangja volt, és a tagtoborzó is jól sikerült, valamint Gúta város nemzetközi nagydíja is sikeresen lezajlott. Itt megjegyezném, hogy még soha ennyien nem voltak jelen, mint idén. Természetesen az eltelt fél év még rövid időszak ahhoz, hogy bármilyen lényeges változás vagy előrelépés megtörténjen.

Némi előrelépés azonban észlelhető. Sportdiplomáciai vonal is erősödött.

A napokban volt a szlovák cselgáncs-szövetség megalapításának hatvan éves évfordulója, ahol volt szerencsénk néhány szót váltani Marius Vizerrel, a nemzetközi cselgáncs szövetség elnökével. Ő egy erdélyi származású osztrák. Magyarul szóltunk hozzá, mert úgy gondoltam, nem szabad elszalasztani a lehetőséget. Csupán formális beszelgetés volt, de jelezte, hogy van lehetőség egy további találkozóra budapesti irodájában. Úgy gondolom, ez mindenképpen biztató. Szintén ezen az eseményen vett részt a japán nagykövet is, aki jelen volt a mi klubunk jubileumán. Felismert minket és odajött üdvözölni.

Fokozatosan járta sportklubja ranglétráját, így nyilván van némi rálátása a városi sportéletet is.

Úgy gondolom, hogy Gútán sajnos nincs megfelelő kommunikáció az egyes sportszakosztályok között. Mindenki végzi a munkáját, de nincs kapcsolat, nem még átfedés a sportosztályok között, hogy együtt dolgozzanak. Ezen kéne változtatni, és akkor talán több emberrel több mindent lehetne elérni. Közös ügyünk a sport- és ifjúságnevelés. Jó lenne, ha eljutnánk addig, hogy a sportklubok egymást is reklámoznák, kiemelve az egyes sportágak előnyeit. Másik dolog, ami mondjuk, Magyarországon jól működik, az az, hogy jól kidolgozott a sportágválasztás. Aztán még ott van a sportcsarnok állagának javításának kérdése is. Kicsit kínos, hogy nyugati sportolóknak régi, elhanyagolt és méltatlan körülmények között kelljen versenyezniük, égető problémaként a szociális helyiségek állapotát említem.

Mi a megoldás?

Nem tartom valószínűnek, hogy teljes felújítást tudunk elvégezni, erre nem látok reális lehetőséget, ahogyan egy új csarnok megépítése sem valósítható meg. Viszont fokozatosan, apró felújításokra sor kerülhet. Szerintem három-négy ezer euróból már megoldható lenne a sportcsarnok szociális helyiségeinek felújítása.

Beszéltünk már arról is, hogy diákszinten kiemelkedő eredményeket érnek el, azonban a hivatásos sportolók szintjére nem tudnak lépni. Miért?

Egyértelmű, hogy az ifjúságnevelés magas szinten működik Gútán, de egyik klub se tud hivatásos sportolót eltartani. Erre egyáltalán nincs anyagi lehetőség, mert rendkívül sok tehetséges sportolónk van. Ők azonban iskolából kikerülve a munka miatt elkerülnek ebből a körből. Az utánpótlás megvan, de egyelőre nem tudjuk azt meglépni, hogy hivatásos sportolóink legyenek. Holott, Gútának is sokat jelentene. Főleg, hogy ilyen sokszínű sportolási lehetőséggel rendelkezünk. Kár lenne hagyni elsikkadni ezt a lehetőséget. Itt látom azt, hogy a városban működő sportkluboknak egymás segítésével megoldható lenne. A város ugyan ad támogatást az egyes kluboknak, de az nem elégséges, ezért nyilván támogatók felkutatására van szükség. Ugyanakkor egyfajta ösztöndíj-programot kellene elindítani. Tehát kimondottan a jobbakat támogatni, hogy többet tudjanak utazni külföldre a válogatottal, edzőtáborokon részt venni. Ezzel itthon tudjuk tartani, de hát meggátoljuk, hogy eligazoljon más, gazdagabb klubokhoz. És ebből kialakulna egy gárda, amiből aztán idővel új edzők is kikerülhetnének. Hozzátenném, hogy első körben eszményi lenne egy sportosztály kialakítása – mondjuk az egyházi iskolaközpontban –, ahol már az alapiskolától az érettségiig lehetne a diákokkal foglalkozni.

Ön milyen diák volt?

Érdeklődő és eleven. Gútán jártam alapiskolába, majd a komáromi Selye János gimnáziumban folytattam tanulmányaimat. Izgága gyerek voltam, ezért aztán a gimi után dolgozni mentem. Egyetemre csak ezután jelentkeztem, mások ösztönöztek, képes vagyok rá, csak jobban oda kell figyelnem. Így aztán jelentkeztem a Selye Egyetem közgazdász szakára, ahol bakkalaureátusi titulust szereztem. Egyetemi tanulmányaimat jövőre Nyitrán szeretném befejezni. Most sok minden összejött, ezért jövőre halasztottam, akkor már tisztábban fogom látni, és talán könnyebben belefér az időmbe is.

Milyen munkát végez?

Immár hetedik éve dolgozom a Slovak Telekom képviselőjeként Komáromban. Céges és nem céges ügyfelekkel foglalkozom teljes körben, teljes portfólióval.

Többször is hangoztatta, Gútán képzeli el a jövőjét. Mit ad Önnek ez a város?

Mindent. Lehetőséget a sikerre, barátokat, jó ismerősöket és szerelmet, örömet, boldogságot. Gútán szeretnék lakni, mert engem minden ideköt. A sporttól kezdve szinte minden életterületen itt értek a legjobb élmények. Persze, könnyebb lenne elmenni máshová, több pénzt keresni, én inkább bevállalom, hogy kevesebb pénzt keresek, de itt élhetek. Mindent a sporton keresztül nézek, nekem minden azzal összefonódik. Hozzáteszem, kiváló edzőm volt. Vincze Ferenc nemcsak a sportágról adott át ismereteket, hanem az életről is sokat tanultam a kezei alatt. Gútán képzelem el a jövőmet. Gútai voltam, gútai maradok.

Borka Roland

Képarchívum
 

Kapcsolódó anyagok:

HelloGúta: Új látószög program

 

Alsó körzet:

1.Angyal Tamás: "Mindig megoldjuk!"

15. Kiss Richard: Projektek menedzselését végzi

21.Marosi Szilárd: „A gyakorlatiasság embere vagyok!”

 

Felső körzet:

7.Forgács Attila: Az új látószöget képviseli

8.Forró Tibor: Felfogásbeli módosítást szorgalmaz

15.Kovács Adrián: Családközpontú várost szeretne