Aki gútai volt, az mindörökre gútai marad

A városháza eskettető termében kezdődött az ünnepi megemlékezés, ahol a város vezetése részéről Halász Béla polgármester, Kárpáty Ernő alpolgármester és Peczár Károly hivatalvezető helyettes jelentek meg. A képviselőtestület tagjai közül Ferencz László és Horváth Árpád vettek részt az ünnepélyes megnyitón. Szabó Ilona operaénekes Caccini: Ave Maria énekével nyitotta meg az eseményt, majd Kondé Nagy Mónika szavalt el egy versrészletet Lovag Erdős Anna Egy marék földet című költeményéből.

Gúta város polgármestere, Halász Béla úgy köszöntötte az egykori kitelepítetteket és leszármazottjaikat, hogy: ,,Kedves pitvarosi gútaiak, és kedves medgyesegyházi gútaiak!” Azért mondom így- folytatta a polgármester- mert aki egyszer gútai volt, az gútai is marad mindörökre. Nem csak mondjuk most, ünnepi pátosszal, hanem úgy is érezzük. A tragikus 20.század a magyarság számára nem csak a háborúk borzalmait jelentette, hanem 1945 után, a Benes-dekrétumokban megfogalmazott jogfosztottságot is, amely 170 ezer felvidéki magyart kényszerített szülőföldje elhagyására.

Ezek között voltak a gútaik is, akiknek azt rótták fel bűnül, hogy magyarok. Hogy ragaszkodnak nyelvükhöz, kultúrájukhoz és az erőltetett ,,reszlovakazáció” sem tudta őket magyarságuk megtagadására kényszeríteni. A mi faladatunk, kései utódoké, hogy emlékezzünk, és emlékeztessünk. Gyermekeink és unokáink se felejtsék el soha, hogy mi történt azokban az időkben. Az emlékezés arra való, hogy a mindenkori gútaiak élő kapcsolatban legyenek a pitvarosiakkal, mezőberényiekkel, medgyesegyháziakkal vagy a tótkomlósiakkal.

Csak így tudják felülírni a múlt a gonoszságát, és így meghiúsítani azt a tervet, hogy magyar a magyartól, gútai a gútaitól elszakadjon- figyelmeztetett Halász Béla. Ruck Márton, Medgyesegyháza polgármestere azt emelte ki, hogy amikor a gútaik, mintegy 100 család megérkezett, megváltozott a település. ,,Bár kényszerből hagyták el szülőföldjüket, az új otthonukban is szorgalmasan dolgoztak, tették ami kell, és ezáltal nem csak más, hanem több is lett Medgyesegyháza. Egy összetartó közösséggé lett, és nekünk, városvezetőknek az a feladatunk, hogy ezt az összetartozást megerősítsük, és a következő nemzedékeknek is átadjuk.”

Kiss Tamás József, Pitvaros polgármestere szerint még a kifejezés is embertelen, hogy ,,lakosságcsere”. ,,Egy tárgyat el lehet cserélni, de embereket, közösségeket hogyan? Ez olyan bűn, amely felett nem lehet szemet hunyni, és az emlékezés erejével egyúttal mind szorosabbra kell fűzni az összetartozás kötelékeit, hogy mindig legyen, aki tudja, hogy hol vannak a gyökereink, és a rokoni szálak hol futnak össze.”

Az ünnepi beszédek mellett megható, személyes visszaemlékezések is elhangzottak a 87 éves Czigle Laci bácsitól és a 79 éves Majó Mihályné Árgyusi Ilonától. Ők még itt születtek,  maguk is elszenvedői voltak a kitelepítéseknek, és családjaikkal együtt elhagyni kényszerültek gútai otthonukat. Az ünnepi beszédek után Gúta város polgármestere emléklapot adott át minden olyan vendégnek, akik érintettek voltak a kitelepítésben.

A program részeként a vendágek ellátogattak a belsőleg megújult templomba és a tájházba is, ahol a Magyar Asszonyok Ligájának tagjai nagy szeretettel és megvendégeléssel fogadták őket. A templomból egy különleges emléket is magukkal vihettek - egy eredeti, több mint 300 éves padlókövet, amely a múlt egy darabjaként szimbolikusan is összeköti őket szülőföldjükkel.

Az ünnepi megemlékezés a Szent Rozália parkban folytatódott, ahol a polgármesterek beszédei után Nagy Péter János mondta el külön ez alkalomra mondott imádságát, és megáldotta az egybegyűlteket. Az emlékezők koszorúkat helyeztek el a kitelepítettek emléktáblájának, majd nemzeti imánk eléneklésével zárult az ünnepség.

(sj, ke)

Fotó: Kürti Emese