A szétszóratásból közösség, a veszteségből új élet fakadjon.

Mennyei Atyánk,

aki gondviselő szereteteddel kíséred néped útját a történelem viharaiban, ma Gúta földjén emeljük Hozzád szívünket, és alázattal emlékezünk mindazokra, akiket e tájról – Felvidékről, szülőföldjükről – hetvennyolc esztendővel ezelőtt igazságtalanul, megalázva, erőszakkal űztek el.

Irgalmas Istenünk, Te látod a szenvedés minden könnycseppjét, Te őrzöd a szív csendjében elmondott imákat, Te számontartod a névtelen keresztek fájdalmát is. Fogadd irgalmadba mindazokat, akik földi otthonuktól megfosztva vándorok lettek saját hazájukban. Könyörgünk Hozzád azokért, akik már nem élő tanúi, hanem leszármazottjai e tragikus eseményeknek: a gyermekekért, unokákért, dédunokákért, akik őseik sebeit a családi emlékezet szövetében hordozzák. Add, hogy ez az emlékezet ne a megosztás forrása legyen, hanem hitből fakadó küldetés: hűség a gyökerekhez, a magyar szóhoz, az anyaszentegyházhoz.

Urunk Jézus Krisztus,

aki kereszted által megbékélést hoztál a világba, taníts bennünket is a kiengesztelődés útjára. Add, hogy ne a bosszú és nem a feledés, hanem az igazság és az irgalom formálja közös jövőnket. Szentlélek Úristen, erősítsd népünk lelkét, hogy a szenvedésből ne keserűség, hanem érettség sarjadjon, hogy a szétszóratásból közösség, a veszteségből új élet fakadjon. És Te, Boldogságos Szűz Mária, Magyarok Nagyasszonya,aki minden szenvedő gyermekedet anyai ölelésedbe zárod, könyörögj érettünk, hogy népünk megtalálja méltóságát, hitét és küldetését itt, a Kárpát-medencében. Adj, Urunk, örök nyugodalmat a kitelepítetteknek, vigasztalást az emlékezőknek, és reményt az utánunk jövő nemzedékeknek.

Krisztus, a mi Urunk által.

Ámen.