Az imádság ereje- Nagy Péter János atya gondolatai

 Gúta városának vezetése mindent elkövet, hogy a rendelkezésére álló eszközökkel távol tartsa a járványt a várostól, ezért 2025. március 28-án összehívta a helyi gazdákat, hogy megbeszéljék a szükséges lépéseket. A város fertőtlenítőszereket adott a gazdáknak, és megszervezték a bejövő utakon a járművek dezinfiikálását is. A szükséges óvintézkedések mellett azonban lelki támaszra és a közösségben megélt összefogásra is szükség van, ezért még ugyanezen a napon imádságra gyűltek össze a Szent Rozália parkban. Nagy Péter János atya szentmisét mutatott be, majd Szent Vendel szobránál fohászkodtak a veszedelem megszűnéséért. Az imádság fontosságáról és lényegéről Nagy Péter János atya a következőket nyilatkozta: 

Az ima ereje nem egyfajta misztikus energia, amit manipulálhatunk, hanem maga a találkozás Istennel. Az ember az imában nem csupán szavakat mond, hanem kinyitja a szívét, hogy Isten áthassa jelenlétével. Nem az a kérdés, hogy „működik-e” az ima, hanem hogy megengedjük-e Istennek, hogy belépjen az életünkbe. Amikor egy város közösen imádkozik – vezetők és vezetett emberek, gazdák és munkások –, az nem pusztán egy vallási gesztus, hanem hitvallás. Hitvallás arról, hogy nem önmagunk urai vagyunk, hogy a termés, az egészség, a jövő nem kizárólag a mi kezünkben van. A közös ima azt jelenti: beismerjük, hogy szükségünk van Istenre.

A Szent Rozália parkban elmondott ima – szentmise -  arról szólt, hogy van ebben a városban alázat. Hogy nem felejtettük el, honnan jövünk, és hogy végső soron Isten kezében vagyunk, akinek egyetlen embert megváltó áldozata megjelenik minden szentmisében az oltáron – az ember alázatra törekvő szíve Isten tenyerén. A közös ima a közösség szívverése. Nem elég külön-külön hinni, külön-külön remélni – együtt kell Istenhez fordulnunk. Ahogy egy kórus akkor szól igazán szépen, ha az énekesek nem önmagukat hallgatják, hanem együttműködnek, úgy a közös imádság is összehangolja a szíveket.

Péntek délután a Szent Rozália parkban nem csupán elmondtunk egy imát. Valami sokkal több történt: együtt álltunk Isten előtt. Együtt vittük elé gondjainkat, félelmeinket, reményeinket. És ha egy város vezetői, gazdái, hívő és kereső emberei együtt tudnak imádkozni, az annak a jele, hogy van bennünk alázat, van bennünk hit, és van bennünk remény.

(sj)

Fotó: Kürti Emese