A magyar honvédseregek veresége Schwechatnál-1848.október 30.

Móga szeptember 29-i, Pákozd mellett kivívott győzelme után Jellasics vert serege Bécs irányába vonult vissza, ezzel egy időben pedig a politikában is jelentős változások mentek végbe. A császárvárosban hamarosan értesültek Lamberg Ferenc – szeptember 28-án, Pesten történt – felkoncolásáról, így aztán V. Ferdinánd (ur. 1835-1848) nyíltan szakított a magyar kormánnyal; a király illegitimnek nyilvánította Batthyány Lajos újjáalakuló kabinetjét, egyúttal pedig a horvát bánt nevezte ki az ország kormányzójának. Ezzel összefüggésben Latour hadügyminiszter október első napjaiban jelentős katonai támogatást küldött a visszavonuló Jellasicsnak, a magyarokkal kezdettől fogva szimpatizáló bécsiek azonban kihasználták a császárváros őrségének megfogyatkozását, és október 6-án újabb forradalmat robbantottak ki. A további fejlemények aztán meglepték a császáriakat, a magyar csapatok ugyanis – ahelyett, hogy folytatták volna Jellasics üldözését – megálltak a határon, és a következő heteket látszólag tanácstalan várakozással töltötték.

A határ átlépése – vagyis egy Ausztria elleni hadjárat – egyértelműen a honvédő háború végét jelentette volna, a támadást pedig ebben az időszakban még maga Kossuth is jogsértésként ítélte meg. Eközben azonban Pesten komoly változások mentek végbe, Kossuth ugyanis döntött a kérdésben, majd felülkerekedett a támadást ellenzők táborán, és egy 12 000 fős hadtesttel megindult nyugat felé. Az Országos Honvédelmi Bizottmány elnöke október 23-án csatlakozott Mógához, és már az első közös haditanácson a Lajtán való átkelésre buzdította a fővezért, ám a tisztek nagy része – köztük Görgei Artúr – nem támogatta Kossuth törekvését. Időközben az Olmützből Bécs elfoglalására – majd a magyar erők szétverésére – küldött Windisch-Grätz kiáltványt bocsátott ki, melynek nyomán a honvédsereg mintegy 30 tisztje be is nyújtotta lemondását. Kossuth október 25-én aztán felháborodott hangvételű levélben reagált a császári fővezér szavaira, melyet Ivánka Imre ezredes vitt el Bécs alá. Az ütközet ígéretesen indult a magyarok számára, a jobbszárnyon küzdő Guyon Richárd erői ugyanis egy szuronyrohammal hamarosan elfoglalták Mannswörth falucskát.

Paradox módon ugyanakkor Guyon sikere mégis a honvédsereg számára bizonyult veszedelmesnek, mivel Görgei és Répásy Mihály dandárjai – vagyis a magyar haderő centruma és a balszárnya – a jobbszárny mellett egymástól is elszakadtak; ez a helyzet azzal fenyegetett, hogy a kétszeres fölényben harcoló császáriak beférkőznek a résekbe, és bekerítik az egyes hadtesteket. Ezt elkerülendő Móga hamarosan visszavonulásra szólította fel Görgeit, a hátrálásból azonban fejvesztett menekülés lett, mivel a fővezér nem bírt tüzérségi támogatást biztosítani a dandárnak. A magyar sereg a schwechati kudarc után egészen Pozsony környékéig menekült, ugyanakkor viszont az ütközetben nem szenvedett komoly veszteségeket. Guyon szuronyrohama és az ágyútűz körülbelül 100 honvéd halálát követelte, és hasonló véráldozattal lehetett számolni a császáriak oldalán is.

Forrás: rubicon

Fotó: wikipédia