II.Rákóczi Ferenc hamvait hazahozzák a kassai dómba - 1906. október 29.

A hazai magyar közvélemény Mikes Kelemen „Törökországi levelek” című munkájának megjelenését követően kezdett el jobban érdeklődni Rodostó, illetve Rákóczi sorsa felől, a reformkor idején pedig már a fejedelem hamvainak a megkeresése is felmerült. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc vereségét követően az Oszmán Birodalom területére menekült magyarok közül többen felkeresték a várost, a következő évtizedekben pedig már különböző kutatócsoportok is érkeztek ide Magyarországról. A rodostói Rákóczi-ház még ép belső díszítéseit Kassára költöztették, a fellelhető tárgyi emlékeket pedig módszeresen összegyűjtötték. Tahy László, hazánk ankarai követe javasolta azt 1926-ban a magyar kormánynak, hogy vásárolják meg a fejedelem egykori fogadó- és ebédlőházát, és ott létesítsenek emlékmúzeumot.

Erre 1931-ben került sor. Az első kiállítást Gömbös Gyula miniszterelnök nyitotta meg 1933. október 24-én, hivatalos törökországi látogatása végén. A házat 2007-ben felújították, illetve 2010 februárja óta a Rákóczi-szabadságharc és a magyar emigráció életét bemutató kiállítás várja a látogatókat. 1903–1904-ben összesen 72 felirat és interpelláció érkezett a kormányhoz a képviselőházi tagoktól a szabad királyi városok és a vármegyék követelését tolmácsolva, miszerint töröljék el az 1715. évi 49. törvénycikket. Szepes vármegye feliratában például Rákóczi úgy szerepelt, mint „a nemzeti önállóság és az eltiprással fenyegetett polgári jog védelméért küzdő dicsőséges fejedelem.” A hamvak hazahozatalának ügye egyre inkább összekapcsolódott az aktuális politikai kérdésekkel, az alapvető nehézség azonban megmaradt: hogyan lehet hazahozni annak a hamvait, aki fegyvert fogott az aktuális uralkodó, Ferenc József ősei ellen? A kérdés végül egy bonyolult politikai küzdelem részeként került nyugvópontra. 

1906 októberében egy magyar küldöttség indult Isztambulba: megtörtént a sírokban lévő ládák kiemelése, amelyek II. Rákóczi Ferenc, Rákóczi József, Zrínyi Ilona és Csáky Krisztina hamvait tartalmazták, majd másnap Thököly Imre, Bercsényi Miklós, Esterházy Antal és Sibrik Miklós földi maradványai következtek. A hamvakat tartalmazó koporsókat október 23-án az Isztambulban horgonyzó Kelet nevű hajóra szállították. A hazaút másnap, október 24-én kezdődött, és Constanţáig vízi úton folytatódott. Október 25-én szállították át a koporsókat az ott várakozó különvonatra. A hamvak ünnepélyes átadására Orsován, az első magyarországi településen került sor. Hogy hol legyen Rákóczi újratemetése, szinte nem is volt kérdéses: a „kuruc Kassa” már 1894-ben hivatalosan jogot formált erre. A felvidéki városba igyekvő vonat október 28-án megállt Budapesten: itt Rákóczi és híveinek hamvait a Szent István-bazilikába, Thökölyét a Deák téri evangélikus templomba vitték. A bazilikában Samassa József bíboros, egri érsek tartotta az ünnepi istentiszteletet, a Deák téri evangélikus templomban Scholtz Gusztáv püspök mondott beszédet.

A koporsókat délután négy óráig a templomban tartották, majd este indult tovább a hamvakat szállító vonat, amely 29-én reggel érkezett Kassára. Még előtte országszerte azokon a településeken, ahol rövid időre megállt a vonat, ünnepségeket szerveztek. Kassán rendkívüli látványosságok közepette – 2500 fős díszmenet, harangozás, ágyúzás stb. –, egyházi szertartással összekötve történt meg a hamvak elhelyezése a Szent Erzsébet-székesegyházban. A közönség a szertartás végeztével róhatta le kegyeletét a dómban ideiglenesen felállított ravataloknál. Ehhez hasonló – igaz, szerényebb mértékű – ünnepség várta Thököly Imre koporsóját október 30-án Késmárkon.

Forrás: rubicon 

Fotó: Tolnai Világlapja 1906