A világtörténelem leghíresebb kémnője-Mata Hari

Hollandiában látta meg a napvilágot, 1876. augusztus 7-én egy leeuwardeni kalapkészítő mester, Adam Zelle lányaként. Eredeti neve Margaretha Geertruida Zelle volt. A későbbi táncosnő gyermekévei nehéz körülmények között teltek, szülei ugyanis elváltak, 15 évesen – 1891-ben – pedig elvesztette édesanyját. Miután apja tönkrement, Margaretha egyik nagybácsijától a másikhoz került; időközben egy gyermekotthonban dolgozott, de hamarosan továbbállt, és 18 esztendősen hozzáment egy Rudolf John MacLeod nevű, skót származású gyarmati tiszthez. Férje révén a fiatalasszony hamarosan Holland Kelet-Indiába került. A párnak két gyermeke is született, ám a házasság évek múltán zátonyra futott, mivel a férj az alkohol rabja lett, húsz évvel fiatalabb feleségét pedig rendre bántalmazta, és megalázta. Miután fiuk, John Norman meghalt, a házastársak útjai lényegében elváltak: Margaretha sokáig egy holland gyarmati tiszt szeretője volt, amikor pedig visszatértek Hollandiába, külön lakásba költözött férjétől.

 Házassága szenvedései elől a fiatal nő Indonéziában a helyi kultúrába, főleg a táncművészet tanulmányozásába menekült, így született meg későbbi „imázsa” és művészneve is, melyet 1905-től használt a színpadon: így lett Margarethából Mata Hari, ami annyit tesz: a hajnal szeme. Nem tudni, hogy az első világháború kitörése után valóban megpróbálták -e titkosszolgálati célokra felhasználni a művésznő kapcsolatait, mindenesetre Mata Harinak ez a gyanú lett a veszte. Miután holland állampolgár volt, a semleges állam alattvalójaként szabad mozgása volt a határokon keresztül, ezáltal a kémkedésre teljesen alkalmas volt – egyes történészek azt feltételezik, hogy Németország a H–21-es fedőnév alatt alkalmazta őt, a táncosnő Londonban pedig később arról vallott, hogy a franciák szolgálatában állt. 

Mata Hari gyakori utazásai mindenesetre gyanút ébresztettek az antant szövetségesekben, ezért 1916-ban a New Scotland Yard – Sir Basil Thomson vezetésével – őrizetbe vette őt Nagy-Britanniában. A táncosnő ezután hónapokig házi őrizetben élt a szigetországban, majd, amikor a párizsi Hotel Plaza Athénée-ben vendégeskedett, a franciák ismét foglyul ejtették. Mata Hari bűnösségére a gyanús utazásokon túl mindössze egy elfogott német rejtjeles üzenet utalt – ebben azt írta a madridi nagykövet, hogy a H–21-est elkapták a szövetségesek –, illetve egy üveg láthatatlan tinta, amit a nő szállodai szobájában találtak. A táncosnőt ezen bizonyítékok alapján egy – száz évre titkosított – hadbírósági eljárás során 1917. július 25-én halálra ítélték, majd októberben Vincennes erődjében kivégezték.

Forrás: Tarján M. Tamás/rubicon

Fotó: wikipédia