Ahol dédapáink vére folyt- a II. isonzói csata-1915. július 18.

Az olaszok 1915 áprilisában titkos egyezményt kötöttek Londonban az antant hatalmakkal, mely szerződés a hadba lépés esetén komoly területi nyereséget – Dalmácia nagy részét, Carniolát, Dél-Tirolt, török területeket, stb. – helyezett számukra kilátásba. Olaszország ennek megfelelően 1915. május 23-án az antant hatalmak oldalán lépett be a világháborúba, és a hadüzenet után azonnal megtámadta az Osztrák–Magyar Monarchiát. A június 23-a és július 7-e között vívott első isonzói csatában Cadorna három ponton – Görznél, Tolmein mellett és a katonadalokból jól ismert Doberdo fennsíkján – megkísérelte frontális támadással áttörni a védelmi vonalakat. Öngyilkosnak bizonyuló taktikát dolgozott ki, miszerint a harcoló alakulatok rohama közben egyes osztagok megtisztították volna a harcmezőt az osztrák–magyar hadsereg által felhúzott akadályoktól – főleg a szögesdrótoktól – így az olaszok érvényesíthették volna túlerejüket. A tábornok haditerve az első csata két hete alatt katasztrofális eredményt hozott, a támadók ugyanis minimális előrejutás mellett mintegy 16 000 katonát vesztettek.

Cadorna a kudarcot követően nehéz helyzetbe került, hiszen a napok vészesen múltak, és a még mindig gyengébb osztrák–magyar sereg folyamatos erősítéseket kapott: július első napjaiban megérkezett a XX. magyar hadtest, sőt, Conrad von Hötzendorf vezérkari főnök utasítására átdobták az Isonzóhoz az orosz fronton harcoló grazi hadosztályt és a balkáni erők nagy részét is. Cadornának tehát gyorsan kellett lépnie, hát akarta törni az ellenséges vonalakat, ezért július 18-án megindította második offenzíváját, mely a világháború egyik legvéresebb csatájához vezetett. Bár – az első csatához hasonlóan – a küzdelem mindhárom hídfőnél zajlott, a harcok súlypontja ezúttal a doberdói fennsíkra tevődött át, mivel az olasz erők célja első lépésben Görz – ma: Gorizia – bekerítése és elfoglalása volt.

Talán közhelynek hangzik, hogy a második isonzói csata embertelen küzdelmet hozott, de ez az összecsapás sok szempontból más frontvonalak szörnyűségein is túltett: a forró karsztfennsíkon vívott 16 napos ütközet során a harcoló katonák százezrei gyakran menedék híján, elkeseredett kézitusában, karddal, késsel, vagy bajonettel küzdöttek állásaik megtartásáért, miközben a mindkét oldalról bombázó nehéztüzérség véres sorokat vágott közöttük. Becslések szerint az Isonzó mellett július 18-a és augusztus 3-a között körülbelül 90 000 ember vesztette életét – a harcoló felek között nagyjából fele-fele arányban oszlottak meg a veszteségek – miközben a mészárlás nem hozott semmilyen érdemi változást.

Forrás: rubicon/Tarján M. Tamás

Fotó: wikipédia (A képeken Luigi Cadorna olasz tábornok, és Habsburg Jenő főherceg)

Szerkeszti: Sárközi János