A törökök elfoglalják Drégely várát-1552.július 9.

Arany János balladájában egy halált megvető bátorsággal, utolsó csepp véréig küzdő hősként jelenik meg Szondi György alakja, amely nem csak a történelemben, de a nemzeti köztudatban is megmaradt. És bár tudjuk, hogy a nagy költő kivételes tehetséggel jelenítette meg az eseményeket, és páratlan szókincse a legegyszerűbb jelenségeket is ki tudta színezni- ezúttal szinte egyáltalán nem túlzott. Drégely várának ostroma majdnem pontosan úgy zajlott, ahogyan azt a balladából ismerjük. Az eseményeket is hűen adja vissza, és a szellemiséget is. Az okok kevésbé voltak romantikusak, az 1552-ben indított hadjárat azzal a céllal indult, hogy megbüntesse az országot, amiért Fráter György 1551-ben Erdélyt Habsburg Ferdinánd uralma alá vezette. A pálos rendi főpap azon kívül, hogy végrehajtotta az impériumváltást, Lippa alatt és Temesvárnál szét is verte az ellene küldött török seregeket. A furfangos diplomatát és vitézkedő főpapot azonban 1551. december 17-én alvinci kastélyában meggyilkolták, ezzel jelentősen tovább gyöngítve a Magyar Királyság védelmi képességeit.

Az 1552-es évben aztán Ahmed pasa, a nagyvezír Konstantinápolyból elindította a büntetőexpedíciót, amihez Hádim Ali (a hádim heréltet jelent, a derék pasa ugyanis eunuch volt) budai pasa is csatlakozott. A két sereg eleinte külön járt, és Ali pasa 1552. július 6-án Drégely vára alá ért. Drégely eredetileg az esztergomi érsek vadászkastélya volt, és nem hadi célokra építették. Bár Szondi György igyekezett ezen változtatni, de a nyitrai püspökön kívül senki nem tudott hathatós segítséget nyújtani. Amikor bezárult a gyűrű a kis nógrádi vár körül, a falak mögött nagyjából 150 ember várta a 12 000 főből álló ellenséges sereg ostromát. Meghalni a törökök sem szerettek, ezért Ali pasa mindjárt az első napon megadásra szólította fel a védőket. A kapitány egyértelműen elutasította a megadást, ezért Ali ágyúkkal kezdte töretni a falakat, amelyek nem bírták sokáig az ágyútüzet. Az első nagy támadást azonban a magyarok visszaverték, és az ostromlóknak jelentős veszteségeket okoztak.

A második ágyúzás aztán már a belső épületeket is romba döntötte, és ekkor következett a ballada másik híres jelenete, amikor a pasa Mártont, Oroszi (ma van Kisoroszi és Nagyoroszi település is Drégely szomszédságában) papot küldte, hogy a védőket kapitulációra bírja. A válasz ugyanaz volt, mint két nappal korábban. Most már azonban Szondi György és katonái készültek a halálra. A vár kapitánya a piacon hatalmas máglyát rakatott a bent található drága értékes holmikból, a nemes paripákat pedig leölette, hogy ne jusson az ellenség kezére. Az utolsó rohamban, 1552. július 9-én mindannyian elestek, maga a parancsnok is. Ali a bátor kapitány fejét először kopjára tűzette, de később méltó módon, hőshöz illően eltemettette. Drégely várának legendás parancsnokát nem felejtette el a nemzet, amellett, hogy költőink több irodalmi műben is megörökítették, Budapesten és vidéken is állnak kisebb- nagyobb szobrok, emléktáblák, amelyeket minden évben feldíszítenek a tisztelet koszorúival.

Fotó:: wikipédia/kozterkep.hu