A magyar nemesség veresége Győr mellett-1809. június 14.

Miután Bonaparte Napóleon francia császárrá koronáztatta magát 1804-ben, folyamatosan igyekezett megszerezni a hatalmat Európa felett. Legfőbb ellenfelei Anglia, Oroszország és Ausztria- Magyarország voltak. A három császár csatája néven elhíresült ütközetben a Brünn melletti Austerlitznél (ma Slavkov) 1805. december 2-án szétverte I. Sándor cár és az osztrák uralkodó egyesült csapatait.  I. Ferenc császár és magyar király, hogy megpróbálja megállítani a birodalma területére betörő francia hadsereget, 1809 elején meghirdette a nemesi felkelést (inszurrekció), ami az utolsó volt a magyarság történetében. A felszólítás kötelezte a rendeket, a zászlósuraktól a hétszilvafás nemesig, hogy valamilyen módon részt vegyenek a háborúban. Az összesereglett úri hadak mustráit 4 helyszínen tartották, Tatán, Komáromban, Csicsón és Komáromszentpéteren. Bár Petőfi Sándor meglehetős gúnnyal ír az inszurrekcióról, miszerint: ,,Majd elfeledtem győri vitézségtek. Mikor emeltek már emlékszobort, A sok hős lábnak, mely ott úgy futott?”, azért igazságtalanság lenne a fegyverre kelt magyar nemesség egységeit lekicsinyelni.

Amit lehetetett fegyverben, ellátásban és kiképzésben is megkaptak a csapatok, de egyszerűen nem voltak mérhetőek az európai, észak-afrikai hadszíntereken edzett, győzelmet győzelemre halmozó francia hadsereghez. Mégis elmondhatjuk, hogy a valóságban a győri (kismegyeri) csata a francia hadsereg számára egy nagy küzdelemben, jelentős véráldozat árán kivívott győzelem volt. Az egyesült császári-királyi és inszurgens hadsereg keményen küzdött s becsülettel helytállt a harcban a világ akkori legjobb hadserege ellen. Az osztrák reguláris hadhoz csatlakozott magyar nemesi felkelők Győr közelében, a csanaki domboknál június 14-én délután 3 és 4 óra között megütközött a franciák kb. 55 ezer főnyi hadával. A nem kellően felszerelt és kiképzett nemesi csapatok a franciák tüzérséggel támogatott rohamát nem tudták feltartóztatni, s futásnak eredtek. A nemesi felkelő sereg Komárom felé menekült, magával sodorva a Budáról Győr felé közelgő újabb ( tiszai ) felkelőegységeket. A vereségnek komoly lélektani hatásai is voltak, és Ferenc császár feloszlatta a nemesi sereget, ám ahogy látjuk, Napóleon jegenyefái sem nőttek az égig…

Forrás: múlt-kor, arcanum

Fotó: wikipédia