1848. október 30-án vívták a Móga János vezette magyar honvédseregek és az Alfred zu Windisch-Grätz herceg, illetve Jellasics horvát bán által irányított egyesült császári hadak a Schwechat melletti csatát, mely az utóbbi fél győzelmével végződött. A mindkét oldalon csekély veszteségeket okozó összecsapás világossá tette, hogy a magyarok nem egyesíthetik erőiket a bécsi forradalmárokkal, tehát a schwechati ütközetben a szabadságharc hadvezérei kezdeményezési lehetőségüket is elveszítették.

A Rákóczi-szabadságharc (1703–1711) leverését követően a magyar országgyűlés az 1715. évi 49. törvénycikk értelmében a fejedelmet és követőit számkivetettnek nyilvánította, s megfosztotta vagyonától. Rákóczi több kitérő után Rodostóban (ma Tekirdağ) telepedett le, és ott is hunyt el, száműzetésben 1735-ben. A hamvainak hazahozatala már a reformkorban felmerült, azonban az 1848–49-es forradalom és szabadságharc viszontagságai egyáltalán nem segítették a kérdés megoldását, ugyanis hogyan lehetett volna hazahozni annak a testi maradványait, aki fegyvert fogott az aktuális uralkodó, Ferenc József ősei ellen? A fejedelem hamvainak hazahozatalára végül csak 1906-ban került sor.

1479. október 13-án ütközött meg Kenyérmezőnél Báthory István erdélyi vajda és Kinizsi Pál főkapitány egyesült serege az Isza bég vezette portyázó oszmánokkal, akik a csatát megelőző néhány napban végigfosztogatták Erdély déli részét. A véres ütközetben a vajda és a főkapitány egyesült seregei megsemmisítő győzelmet arattak a törökök felett, és hosszú időre elvették a szultánok kedvét a magyarországi háborúskodástól.

„Reginam interficere nolite timere bonum est et si omnes consenserint ego solus non contradico! – A királynét megölni nem kell félnetek jó lesz ha mindenki beleegyezik én magam nem ellenzem!”

1508. szeptember 23-án hunyt el Nápolyban Aragóniai Beatrix magyar királyné, aki Hunyadi Mátyás (ur. 1458-1490) után egy rövid ideig II. Ulászló (ur. 1490-1516) hitveseként is trónra léphetett. Beatrix aztán minden idők egyik legnépszerűtlenebb királynéjának bizonyult, ami az asszony gyermektelensége mellett állítólagos hataloméhségére és intrikáira vezethető vissza.

1382. szeptember 17-én tette fel Szent István király koronáját az akkor 12 éves Mária fejére Demeter esztergomi érsek Székesfehérváron. Nagy Lajos király leánya volt az első nő, akit a magyar rendek törvényes királyukká választottak.

458 éve, 1566. szeptember 7-én halt hősi halált a rommá lőtt Szigetvárból kirohanó védők élén Zrínyi Miklós gróf. Szigetvár ostroma összességében 2500 magyar és 25 ezer török életet követelte.

A Lengyelország elleni német támadásra a közvetlen ürügy egy átlátszó provokáció, a gleiwitzi (ma: Gliwice) rádióadó elleni támadás szolgáltatta, amikor lengyel egyenruhába öltözött németek elfoglalták a határ menti kisváros rádióállomását. Az első harci eseményre 1939. szeptember 1-jén, hajnali 4 óra 40 perckor került sor, amikor a német légierő (Luftwaffe) bombázni kezdte a lengyelországi Wieluń városát. Ezzel az eseménnyel kitört a második világháború.

1652. augusztus 26-án Vezekény térségében csapott össze a háromszoros túlerőben lévő törökkel az érsekújvári főkapitány, Forgách Ádám vezette királyi had. A török sereg ugyan visszavonult, de a csata mégis balszerencsésként került be a történelemkönyvekbe. Az ütközetben az Esterházy család négy tagja halt hősi halált.

Bethlen Gábor erdélyi fejedelem országa helyzetének megszilárdítása érdekében jelentősen kivette részét a harmincéves háborúból (1618-1648). Természetesen a protetáns államok oldalán és török jóváhagyással. Felvidéki hadjárata során olyan sikeresen tört előre, hogy Besztercebányán az országgyűlés 1620. augusztus 25-én magyar királlyá választotta. Ám Bethlen ezt nem fogadta el, és meg sem koronáztatta magát. A hadjárat azonban tovább tartott, és a leírások szerint az Érsekújvár körül zajló harcok következtében 1621-ben Gútánál is megfordult az erdélyi fejedelem.