A szentmise nem emberi alkotás, hanem isteni cselekmény- bibliaóra Nagy Péter János atyával

Először is érdemes feltenni a kérdést, hogy mi az Egyház küldetése? Nicolás Gómez Dávila brazil filozófus azt mondja, hogy: „Az Egyház nem azért van, hogy a világot tükrözze, hanem hogy a világot felrázza." Ebb a küldetésébe foglalja bele, hogy megismertesse a világgal a szentmise lényegét, ami nem más, mint áldozat. A modern világ, amely az emberi önmegvalósításban és hatékonyságban hisz, nem tud mit kezdeni az áldozat gondolatával. Ám a szentmisében pontosan ez nyer értelmet, ami Krisztus önmagát adja áldozatul az emberiség bűneiért.  Az áldozat tehát nem pusztán emberi gesztus, hanem istenemberi misztérium. És ennek beteljesedése Krisztus keresztje. 

Az igazi áldozat nem valami, amit mi adunk Istennek, hanem az, amit Isten ad nekünk, ez történik a szentmisében. A szentmise szentségi módon jeleníti meg azt, ami a Golgotán történelmileg megvalósult. Ahogy Szent II. János Pál pápa írja: „A szentmise nem emberi alkotás, hanem isteni cselekmény: Krisztus pap és áldozat egy személyben” (Ecclesia de Eucharistia, 13). A keresztáldozat tehát nem puszta emlék, hanem realitás, amely az idő minden pontján jelen lehet az Eucharisztiában. A szentmise nemcsak Krisztus áldozata, hanem a mi áldozatunk is.

Ahogy a II. Vatikáni Zsinat mondja: „A hívek, akik a szentmisén részt vesznek, az áldozati cselekményben magukat is felajánlják Krisztussal” (Lumen Gentium, 11). Ha Krisztussal együtt áldozattá válunk, akkor részesei leszünk az Ő feltámadásának is. Ne féljünk tehát áldozattá válni Krisztussal – mert az áldozat nem halál, hanem az örök élet kapuja!

A vasárnapi evangélium a házassagtörő asszony jól ismert története. Mózes törvényei szerint az ilyen bűnön rajtakapott asszonyt azonnal meg kellett kövezni. Az hrástudók mégis Jézust kérték fel döntőbírónak. Egyrészt, hogy csapdát állítsanak neki, másrészt, pedig magukban ők is tisztelték tudása, a nép mözött végzett tevékenysége miatt. Jézus nem mondta, hogy nem jó a törvény. Azt sem, hogy engedjék szabadon.

Csak lehajolt, ujjával írt a porba valamit, és azt mondta, hogy az vesse rá az első követ, aki bűntelen. Erre mindenki elment onnan. Az asszonyt pedig azzal bocsátotta el, hogy ne vétkezzen többé. Ez a történet, és Jézus magatartása arra int, hogy el kell utasítani a bűnt, el is kell ítélni. A bűnt elkövető embernek azonban mindig meg kell adni a lehetőséget, hogy újra kezdhesse. Hogy abban a tudatban mehessen tovább, hogy bűnt követett el ugyan, de rajta áll, hogy abban akar-e maradni. Mert egyszer végül számonkérik rajta.  

(sj)