Vasárnapi útravaló- A kereszténység a legnagyobb kultúrhatalom a világon

Van‑e szebb tétel, mint ez az evangéliumi gondolat, hogy Isten szerelmes a lélekbe, az emberi lélekbe; hogy: Deus est in extasi! Hogy Isten el van ragadtatva az emberi lélektől! Ha elhiszem, hogy Isten szerelmes a lelkembe, hol találok ennél szilárdabb, tartósabb, boldogítóbb, erősebb gerincet a lelkemnek? Hősibbet, nagyobbat? Mi lenne, ha én ezt a lelki desperációmba, az én vigasztalanságomba belé állítanám? Nagy dolog az, ha a keresztény ifjú és leány meg van győződve arról, hogy a kereszténység a legnagyobb kultúrhatalom a világon, s hogy ebben mindennek a központja az ő lelke.

Mit koszorúzzunk meg inkább, mint az emberi lélek eme fölséges apoteózisát? Krisztus mondja az evangéliumban: „Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, de lelkének kárát vallja. (Mt 16,26) ... Hír, dicsőség, hatalom, tekintély, pénz, élvezet, gyönyör, ha a mérleg egyik serpenyőjét ezek húzzák le, s a másikban van – az önmagát nem értékelő – lélek – föl fog borulni a másik serpenyője.

– Mondom: hinni kell alkudozás nélkül, azután érezni, tenni kell, s csak azután élhetjük meg azokat a dolgokat, amik a magasságok útján haladnak, a tökéletes felé tartanak, amik az istenség felé visznek. Hinni, hinni! Hinni fanatikusan! Istenséget külön alkotni nem lehet. Tökéletes odaadás, hogy megtalálhassuk a saját lelkünket. Mindent oda kell adnunk, ha mindent akarunk kapni.

Forrás: Prohászka Ottokár: Pécsi egyetemi ifjúsági lelkigyakorlatok, 1927, március 21.

Fotó: wikipédia/pixabay