Az ezredév ünneplése

Gúta község ünnepe

Nem minden község dicsekedhetik azzal az érzelmekkel, melyeket Gúta község közönsége kifejtett az ezeréves haza megünneplése alkalmából, melyet f. hó 17-én tartott meg.

Az a lelkesültség amely áthatotta minden igazi magyar szívét, kifejezést nyert itt is. A képviselőtestület a tanítóság és a ren­dező bizottság elkövetett mindent, ami tőle kitelhetett, hogy emelje az ünnep fényét, nagyságát.

Kora reggel mozsarakkal jelezték az ünnepség kezdetét. 8 ó nemzeti lobogókkal az iskolás növendékek tanítóik vezetése alatt szentmisét halgattak. Kijövet a tűzoltó testület állt sorfalat, teljes díszbe öltözve csak így lehetett, hogy a 600-nál több kis magyar a szűk templomból a tengernyi nép között épp testtel je­lenhetett meg az iskolaünnepélyen.

Itt Palkovich Viktor tartott beszédet a növendékeknek, melyben biztatta őket, hogy iparkodjanak a haza józan polgárává lenni, és tegyék dicsövé, ragyogóvá, verőfényessé az új ezred hajnalát, mely oly kevés nemzetnek lett megadva, mert ebben az övéké a kez­det,. Utána két hangban a "Hazádnak rendületlenül..." kezdetű éneket énekelték a növendékek, oly hatással, hogy sok felnőtt szemében könnyek ragyogtak,... majd "Isten áld meg a magyart"... kezdetű énekkel befejezték a szépen sikerült ünnepélyt. Délután 1 órakor a nemzetiszínnel dekorált községházán díszgyűlést tartottak. Innen vagy 1000 ember indult tova, elöl a tűzoltóság, utána a képviselőtestület és a rendezőség. Mint a régi rómában dí­vó diadalmat, haladt az emberáradat fellobogózva, zeneszó mellett a vásártérre. A téren leIkes és szép beszédet tartott a község jegyzője, Szabó György. Beszédébe szőtte Gúta történetét, melyet a jelenlevők nagy érdeklődéssel fogadtak. Második szónokként Sinka Endre sjegyző lépett az emelvényre rövid velős szavakban fejtegette a nap nagy jelentőségét.

Innen a napsugaras utakon keresztül a tömeg felhőként vonult végig az egész községen vissza a térre, ahol megkezdődött a tánc és mulatság.

Este társasvacsora után fáklyás menet volt s az egész község fény­árban úszott, a leggazdagabbtól a koldusig mindenki kivilágí­totta ablakát…

így adta jelét a gútai nép annak, hogy lelkesül magyar hazájáért s áldozatra készen dobban a szíve.

"Komárom megyei Közlöny" 1896.V.27.