Kétszáz éves időszakot zárt le a kurucok reménytelen harcának a vége. Ez a két évszázad állandó háborúk pusztításától volt terhes. A Kárpát-medencé- ben a XVIII. század első évtizedében a lakosság száma 4 millió volt, ebből a magyarok lélekszáma 2,5 millióra tehető.

Magyarország a török időszak előtt fejlődésben megközelítette Nyugat- Európát, de a török és labanc pusztítás tragikus évszázadaiban nagyon elma­radt tőle. Olyan állapotok uralkodtak az országban, hogy néhol az életet szinte elölről kellett kezdeni. A harcok, dúlások, tűzvészek és a kuruc kor végén az országon végigsöprő pestis megtizedelte a lakosságot. A tartós hó­doltság helyein alig pár ezer ember maradt a vármegyékben.

1717-ben Savoyai Jenő herceghez - Anglia akkori konstantinápolyi kö­vetéhez - felesége, férje intése ellenére, Magyarországon keresztül utazott. A letarolt országban csak kevés falucskát talált, abban azonban szerény és barátságos emberek éltek. Naplójában megjegyzi: „valóban nincs a világon szomorúbb, mint Magyarországon utazni, kivált ha meggondoljuk, hogy hajdan a legnagyobb virágzásnak örvendett, míg ma ilyen területen embert is alig lehet látni."⁹⁰

Vármegyénkben megkezdődött a belső vándorlás: az elnéptelenedett te­rületekre egyre többen költöztek. Gúta környékén sok menekült talált ked­vező búvóhelyet, s nem tértek vissza feldúlt otthonaikba. A letelepedettek többségét származásuk helyének ragadványnevén szólították, s ebből ala­kult ki vezetéknevük: Lévai, Marosi, Kéri, Komáromi, Csabai, Madari, Egri, Fűri, Kürti, Zubonyai, Libárdi, Csabi, Kamocsai.

Vármegyénk más, elnéptelenedett tájaira Németország 10-12 tájegységé

ről németeket (svábokat), Árva és Nyitra megyéből szlovákokat, továbbá szerb, görög, zsidó kereskedőket telepítettek le, mintegy „utánozva" a tatár­járás utáni gyakorlatot. Ettől az időtől fordulnak elő városunkban Jasko, Jan- sjsó, Szladky, Ratkovszky, Zabesík, valamint Magyarics, Mihalics, Pálovies, Markovics vezetéknevek. A török kori adóíveken még nem szerepelnek.

Évtizedek múltával a felsorolt nációk a megmaradt magyar lakossággal megértésben éltek. A köznyelvben a magyar nyelvet használták.

Az 1712-15-ben ülésező országgyűlés elrendelte a vármegyék valamennyi településének és lakójának összeírását. Ezt 1715-ben, valamint 1720-ban való­sították meg. Komárom vármegye akkor közigazgatásilag három járásból állt: a Csallóköziből - ide tartozott Guta, - az Érsekújváriból és a Győriből.

Az összeírásból néhány adatot ismerünk. 1715-ben vármegyénkben 67 helység volt: két mezőváros, öt kuriális település (földesúri, egyházi job­bágytelepülés - ide sorolták akkor Gutát, bár előzőleg mezővárosi rangot kapott) és hatvan jobbágyközség. Ezekben összesen 185 mezővárosi polgár, 1511 jobbágy, 443 zsellér, 42 taksás (alkalmi munkából élő) élt. A 2181 ház­tartásból 26 volt a nemesi kúriák száma. Az Összeírás nem nyújt még adatot a földművélésről, állattartásról, de több község lakóinak fő foglalkozásaként a halászatot említik. Ilyen Kamocsa, Guta, Martos, Naszvad.

1715-ben 2181 háztartásban 2005 magyar, 13 német és 163 egyéb nemze­tiségű családfő volt. 1720-ból kissé módosultak a számok: 1947 magyar, 6 né­met, 139 szlovák és 9 szerb. 80 háztartással csökkent a vármegye lakossága.

A Pragmatica Sanctio korában az ipar és a kereskedelem a fejlődés útjára lépett. Komáromban 1720-ban 367 iparost, 56 kereskedőt és 152 más foglal­kozásút írtak össze. Ebből az időből nem találtunk utalást a Gután űzött mes­terségekre. Lehet, hogy a komáromi i 11. dunaszerdahelyi céhek tagjai voltak. A szabadságharc idejéből —128 évvel későbbről - Fényes Elek már 49 kő­művest említ Gútán.

Az 1715-ös év emlékezetes Gúta történelmében. Mint már említettük, szinte az egész település leégett a templommal és a községházával együtt. Gútai anyakönyvek csak ettől az évtől maradtak meg. Keresztély Ágost szász herceg, bíboros, esztergomi érsek hagyatéka terhére 1724-ben új templomot építenek barokk stílusban. Ezt Mária Terézia uralkodása alatt az érsekség költségén 1772 körül megnagyobbították és lőrésekkel ellátott bástyafallal vették körül.

1725-ben Guta ///. Károly Habsburg uralkodótól - Mária Terézia apjától - négy országos vásár tartására nyert okleveles bizonylatot.

A komáromi levéltárban az 1834-es oklevél és kiváltságlevelek összeírá­sában ezt olvashatjuk: „1725-ik Esztendőben költ Ugyanazon Boldog Emlé­kezetű 6-ik Károly Magyar ország királyának Privilégium levele melly sze­rént Gutta Mező Városa Esztendei országos négy Barom és Vásárokat nyert..." Tehát az 1551 -ben engedélyezett egy vásár helyett most már az újév első hetében, a fekete héten, Szent László király és Szent Máté hetében, min­dig hétfőn, egynapos országos vásárt tartottak.

Emlékezzünk vissza/, és II. Ferdinánd, majd/. Lipót felújított kiváltság­leveleire, melyek mentesítették a gútaiakat a vámok, révbérek, hídpénz, har­mincad, piaci helyárak stb. fizetése alól. /. Lipót 1659-ben, majd 1692-ben polgári és büntetőügyekre kiadott oklevele ezek megerősítésén kívül ezt az új szöveget is tartalmazta: „hogyha gútaiak élelmeik beszerzése végett az or­szágban járnak, sehol le ne tartóztassák, bíróság elé ne állítsák őket, hanem csak bíráik és esküdteik által legyenek Ítélhetőek."

Az uralkodók által kiadott kiváltságlevelek - vagy csak feltételezett léte­zésük - gyakran foglalkoztatták Gúta közvéleményét. Erről Komárom vár­megye monográfiája így tesz említést: „E különféle kiváltságok adtak okot a gútaiaknak arra a feltevésre, mintha a lakosok a jobbágyi kötelékek alól is fel lettek volna mentve. Ez évszázados perekre és zavargásokra adott okot és ennek köszönhető az is, hogy határa még máig nincs tagosítva. Hozzá lévén szokva a városházán való gyülekezéshez, ahol mindig az volt a jelszó, »Vá­rosunkjogait és privilégiumait nem engedjük!« Ebből valami parasztköztár- saság-féle fejlődött ki, mely sem földesúrt, sem más hatalmat maga fölött is­merni nem akart és a legfelsőbb bíróságok ítéletében sem nyugodott meg. Azok ellen is a királyhoz fellebbezett. Azelőtt a bécsi udvarnál is annyit al­kalmazkodtak ily peres ügyekben, hogy a gútait az előrejegyzési irodába már be sem akarták bocsátani. Egy ízben még azt is megcselekedték, hogy I. Ferencnek (1792-1835) egy szerintük reájuk nézve sérelmes határozatát I. Napóleon francia császárhoz fellebbezték meg."

A gútaiak híres Nagy Peréről, amelyik több mint száz évig tartott az esz­tergomi érsekek, mint földesuraik ellen, sok gondot okozva a hatóságoknak, a későbbiekben szólunk.

Mint említettük, III. Károly, aki magyar királyként VI. Károly néven is­

mert, jogot adott 4 országos vásár tartására városunkban. Az uralkodó, nem lévén fia, még halála előtt rendezte a I labsburg-há* leányági örökösödését. Ez a magyar rendek jóváhagyásával törvényerőre emelkedett és Pragmatica Sanctio néven ismert a történelemben. Évszázadok múltával Mária Terézia (1740-1780) személyében ismét királynője tett az országnak. A birodalmi választófejedelmek azonban mellőzni akarták a királynőt. A kialakult örö­kösödési küzdelemben a pozsonyi országgyűlésen a magyar nemesi rendek egyhangúlag felajánlották fegyveres segítségüket uralkodónójiiknek. Kar­dot rántva ezt harsogták a jelenlevő Mária Terézia előtt; „Vitám et sangui- nem pro rege nostro!" (Életünket és vérünket királynőnkért!)

A királynői trón megerősítéséből vármegyénk is kivette a részét. 1741- ben 372 katonát - zömével nemeseket - állított fegyverbe, hogy az örökösö­dési harcok sikerét biztosítsa. Gútáról 28 nemes és szabados fogott fegyvert. Szluka György vezette őket, aki 1743-ban grófi rangot kapott. Mária Terézia az örökösödési viszályok után, hogy kivívja a magyar nemesség jóindulatát, nemesi testőrség felállítását határozta el. A vármegye 2000 forinttal támo­gatta ezt a királynői döntést. Gútáról a testőrség lovai számára a Vág-Dunán évente több hajóval szállították a szénát Bécs városába. Ilyen szállításokról még 1760-ból is tudunk.

1753. július 23-án a vármegyei közgyűlésen két új járásra osztották a meglévő Győrit: a Tataira és Gesztesire. Komárom vármegyében négy járás alakult ki: a Csallóközi, Érsekújvári, Tatai és a Gesztesi. Ennek alapján a szolgabírók száma is négyre emelkedett.

Ekkor lett Ordódy Pétergútai nemes a Csallóközi járás szolgabírója, majd a vármegye alispánja.

E század többféle elemi csapással sújtotta városunk környékét. A század első évtizede végén az őszi vetés nagy része kifagyott, a nyári aszály pedig betetőzte a pusztítást. Gabona híján kukoricán éltek az emberek. 1759-ben Komáromban megmozdult a föld. Az erős földlökések hatására nagy károk keletkeztek a lakóházakban. A legerősebb földrengésre 1763. július 18-án a reggeli órákban került sor. A három napig tartó meg-megismétlődő földlö­kések hatására Komáromban 7 templom —^köztük az alig másfél évtizede épített Szent András-templom is - összedőlt. Hasonló sorsra jutott 279 ház, több mint 800 megrongálódott. A romok közül több mint száz sebesültet mentettek ki, 63 ember azonban a földmozgások áldozata lett. Hatását érez-

ték Ógyallánés Gútán is. Városunkban a feljegyzések szerint kémények om­lottak össze és több vályogház fala megrepedt.

Húsz év múlva, 1783 folyamán a komáromi földrengéssorozat megismét­lődött. Több száz ház romba dőlt, s a vár is olyan károkat szenvedett, hogy már csak vármegyei fogház működött benne. A francia háborúk idején ismét megerősítették.''

II. József (1780-1790) a Duna jobb partján szerette volna felépíttetni az új Komáromot. A városi tanács és a kereskedők ellene voltak, hiszen a város elesett volna a vág-dunai fakereskedés hasznától. A gútai választmány az ud­varhoz küldött kérő levelében szintén a komáromiak véleményét támogat­ta."

A Vágón és a Vág-Dunán a gabona- és szénaszállítást teherhajók segítsé­gével oldották meg. A gútai várhoz közeli partrészen a rév szomszédságában kikötőt építettek. Vágsellyétől Komáromig a folyó bal oldalán vontatóút ké­szült az ár elleni közlekedés gyorsítására.

Mária Terézia fia, II. József új közigazgatási reformokat léptetett életbe a haladás biztosítására. Ilyenek voltak pl. a jobbágyrendelet, az úriszék bünte­tő hatalmának eltörlése, a nemesség megadóztatása, türelmi (vallási) rende­let és még mások. Megszüntette a vármegyerendszert, az országot tíz közi­gazgatási területre osztotta. Közigazgatásilag Komárom vármegye az esz­tergomival egyesült. Esztergomnak jutott az irányító szerep, amit Komárom nagyon sérelmezett. A Csallóköz egy része - így Gúta is—a győri közigazga­tási területhez került.

A „kalapos király" intézkedéseivel szemben állandóan nőtt az elégedet­lenség és az ellenállás, főként a nemesség körében. Felháborodást váltott ki a német nyelv bevezetése a hivatalokban. Három év múlva a németet vala­mennyi iskolában oktatási nyelvként akarták alkalmazni.

Nagyon sértődötten reagált a vármegye megyegyűlése a földek összeírá­sára, kataszteri felmérését elrendelő bécsi intézkedésre. Az összeírok mellé katonaságot kellett kirendelni. 1784-ben a nemesek a gútai Ordódyakkal az élen követelték, hogy az összeíró kataszteri íveken a nemesi birtoktulajdont külön jelöljék meg. Abban reménykedtek, hogy II. József rövidesen vissza­vonja a nemesség adóztatásának dekrétumát. Ekkor már Gútán címeres ne­meslevél, valamint honfiúsítás (indigenatus) útján - a XVIII. század végén, a XIX. század elején - 31 köznemes, illetve bocskoros nemes lakott, akik

jobbágytelkeken éltek, adót fizettek, s „nemesi felkelés" címén, szükség ese­tén, katonáskodniuk kellett.

1789 aszályos, rossz gazdasági év volt. A csekély termés miatt az uralko­dó összeíratta annak mennyiségét az egész ország területén. „Keszegfalván a parasztok egyszerűen nem engedték, hogy a termésüket összeírják. A rend helyreállítására megjelent a szolgabíró megfelelő számú biztos kíséretében. A felháborodott keszegfalviak a szolgabírót tűzharcban agyonlőtték, az összeíró biztosokat pedig elkergették a faluból."¹⁰⁰

Erős ellenállást váltott ki a komáromiak körében az az uralkodói szándék, melynek alapján lebontanák a várfalakat, és az épületanyagot eladnák az ér­deklődőknek. II. József röviddel halála előtt egy tollvonással visszavonta rendeleteit. Egyedül a jobbágyságra, a vallási egyenjogúságra (türelmi ren­delet) vonatkozók jelentettek kivételt.

Néhány évtized múlva, az 1803-1808-as években Napóleon francia csá­szár hadai veszélyeztették Bécset és vármegyénket. Ekkor került sor a komá­romi és a gútai vár megerősítésére. Városunk vízvára a napóleoni időkben a Kis-Duna és a Vág összefolyásánál levő gázlót és révkikötőt védelmezte. Ezek katonai erők mozgatásához szükségesek. A várost átölelő sáncokat is felújították.

Ugyanezt tették a komáromiak, amikor a Vág jobb partjáról a Duna bal partjáig földsáncokat hánytak. Kiépítették a „Nádor-vonalat". Napóleon Bécs ellen vonulása idején az imént megerősített gútai várőrség és a város védelmére elhelyezett zászlóaljak egy részét gyorsan áthelyezték Komá­romba. Szükség volt annak katonai megerősítésére, hiszen I. Ferenc (1792- 1835) Komárom majd Tata falai között keresett menedéket egész udvartartá­sával. A Habsburgok minden értéküket Komárom falai közé menekítették, mert Napóleon 1809. május 13-án megszállta Bécset.

Egy hónap múltán, június 14-én Győr-Kismegyernél a francia hadak szét­zúzták a császár erőit a felkelt megyei nemesség hadaival együtt. A nemesek és János herceg hadai a Duna jobb oldalán egész Komáromig hátráltak. A megyei nemesség lovas zászlóalj-töredékei a Csallóközbe menekültek és Gúta sáncai között rendezték szétzilált soraikat.

Gúta védsáncai és vár falai között több mint háromezer katona - zömével lovasság - zsúfolódott össze. A tisztek elszállásolása és élelmezése a városi önkormányzat feladata volt. Régen érvényüket veszítették I. Lipót császár és király 1670-1676 folyamán kiadott mentességi levelei, amelyek a városunk területén tartózkodó katonák elszállásolását, élelmezését és a rekvirálást érintették.

A hadsereg vezérkara a győri veszteség óta Komáromban tartózkodott. Al­kuba bocsátkoztak a franciákkal. Ismerve a franciák erejét, nem bíztak a várak (Komárom, Tata, Guta) sikeres védelmében, bár hadgyakorlatot is tartottak. A július 27-ei gyakorlatot megszemlélte I. Ferenc és neje, Mária Ludovika is.

Az alkudozások - /. Ferenc császár és király kénytelen volt leányát, Má­ria Lujzát a gyűlölt ellenséghez, Napóleonhoz férjhez adni - végre fegyver­szünettel és később békekötéssel értek véget. A Habsburgok hatalma azon­ban megingott. Megsemmisítette az ezer éve fennálló Német-római Császár­ságot, újrarendezte Európa térképét. A napóleoni győzelmek után I. Ferenc lemondott a német császári címről. A jóval kisebbre zsugorodott területen belül Magyarország „tetemesebb" részt tett ki. Napóleon kiáltványt intézett a magyar néphez, hogy vívja ki függetlenségét. Ez azonban a háborúktól le­gyengült nemzet részéről csak vágy és óhaj maradhatott.

A békekötés után városunk egy-két évtizedre fellélegezhetett, mert a ha­dak elvonultak sáncai közül. Egyedül csak a csökkentett várőrség maradt ál­lomáshelyén.

forrás