Lecsófesztiválból focicsapat, avagy jó ügyért főzünk

Honnan indult az ötlet, és miért éppen lecsó?

Az ötletet, vagyis inkább a szándékot az indította, hogy Ifjúságfalvának nem volt önálló focicsapata, pedig tudjuk, hogy a legnépszerűbb és legkedveltebb sport a labdarúgás. De mindenhez pénz kell, az önkormányzatok anyagi forrásai pedig általában szűkösek. Egy fesztivál megszervezése is költséges, ezért azt választottuk, ami nem igényelt túl nagy kiadást. Így esett a választásunk a lecsóra. A szezonban bőven van alapanyag, és egy egyszerű, közkedvelt étel, ami színes, több összetevőből áll, és ha jól készítik el, nagyon finom. Az első rendezvényre 2010-ben került sor, több főzőcsoport is jelentkezett, DJ Szomi szolgáltatta a zenét.  Volt egy jelképes részvételi díj, de kihirdettük, hogy milyen célra gyűjtünk, és a becsületkasszában elegendő pénz gyűlt össze ahhoz, hogy a falu elkezdhesse megszervezni a labdarúgócsapatot. Este persze volt egy jó falusi mulatság is, és mindenki jól érezte magát. A sikeren felbuzdulva jött a második, amit már az OZ Kultagro nevezetű polgári társulásunk szervezett.

Úgy tudom, hogy a következő fesztiválok is mindig valamilyen karitatív célt szolgáltak.

Igen, ez a mai napig így van. Nagyon sokat tudtunk segíteni rászoruló családokon, vagy beteg gyerekeken. De soha nem a bevételt adjuk oda készpénz formájában, hanem megvásároljuk, amire szükség van az adott helyen. Azért beszélek többes számban, mert mindig vannak, akik segítenek. A legtöbbet Kürti Mónikának, a Mi Gútánkért PT vezetőjének köszönhetek, aki nem csak a szervezésbe száll be, hanem ő végzi az összes szükséges adminisztrációt is, amiket a karitatív munka kapcsán a törvények előírnak. A segítségnyújtás nem csak Gútára, és a közvetlen környezetére korlátozódik, oda megyünk, ahol tudomást szerzünk arról, hogy szükség van ránk. Elmondanék néhány esetet, amellyel találkoztunk. Szered mellett egy kis faluban volt egy nagyon beteg kisfiú, akit a pozsonyi Kramáre kórházban kezeltek. A szülőknek szűkösek voltak az anyagi lehetőségeik, az édesapa péntektől vasárnapig ott volt a kisfia mellett, de a kórházi szobát nem tudta magának megfizetni, ezért az éjszakákat a kocsijában töltötte a kórház parkolójában. Ennek a kisfiúnak pelenkát, vitaminokat és olyan kiegészítő készítményeket vásároltunk, amit a biztosító nem térített. Egy másik szívszorító eset Peti esete, nevezzük csak így. Télen, fagypont alatti hőmérsékletben a buszmegállóban láttuk meg mezítláb, még zokni sem volt a lábán. Felvettük, beültettük az autóba, vettünk neki kabátot, cipőt, és ami kellett. Az autóban olyan meleg volt, hogy mi levetettük a kabátokat, és mondtuk neki, hogy vegye le ő is. Nem akarta, mert azt mondta, örül, hogy végre nem fázik. De volt olyan, hogy egy tehetséges, de szűkös anyagi körülmények között élő gyereknek befizettük a tandíjat a művészeti iskolába.

Megrendítő élettörténetekkel találkoztok…

Igen, és mi sem tudjuk kivonni magunkat a hatása alól. De ez ad erőt és motivációt is, hogy ne hagyjuk abba, folytassuk, amíg bírjuk. Idén is lesz Lecsófesztivál, augusztus 31-én, már meg is hirdettük. Az utóbbi években annyi formális változás történt, hogy nem a polgári társulásunk volt a szervező, hanem a lányom végezte egyéni vállalkozóként, ugyanis a vállalkozói engedélybe célirányosan beletette a karitatív rendezvények szervezését is. De ez csak a papírforma, a szervezők ugyanúgy mi vagyunk, mint eddig, sőt, tavaly létrehoztunk egy újabb polgári társulást, és idén már annak az égisze alatt szervezzük.

A közelmúltban szerveztetek egy biciklitúrát is.

Igen, nem csak egyet, ez már több évre nyúlik vissza. Úgy 8 évvel ezelőtt keresett meg engem Marosi Tivadar, Földes Tibor és Slavo Tomeš, és arra kértek, hogy szervezzek meg egy biciklitúrát, ők mindenben segítenek. Elvállaltam, de természetesen ezt sem tudtam volna egyedül, először is felkerestem az ország egyik legismertebb kerékpárosát, Bujna Zoltánt, aki a közismert Csárdatúrát szervezi. Főként azért, hogy az általunk szervezett túrák időpontjai ne keresztezzék egymást. Vannak törvényi előírások is, például hivatalosan versenyt mi nem szervezhetünk. Túrákat, viszont igen. Többfajta pályát is megjelöltünk, volt 70 km hosszú szakasz, aki akar száguldjon, de volt rövid, ám nehezebb terep is a hegyikerékpárosok számára. Ez utóbbit teljesen Gúta környékére szerveztük, hiszen itt, a Kis-Duna környékevalóban nagyon szép, és sok látnivaló van. Közben mindenhol iktattunk be ellenőrző pontokat, mert a biztonság nagyon fontos, és ezt mindig szem előtt tartjuk.

Ez nagy munka, kaptok valahonnan támogatást?

Ifjúságfalva pénzzel nem tudott támogatni, de az önkormányzat, élén Gönczöl Gabriella polgármesterasszonnyal minden egyéb tekintetben segített, amiben csak tudott, területet, villanyt és vizet kaptunk a falutól. Az új polgári társulásunk székhelye Gútán van, és az idei verseny mellé Halász Béla polgármester, valamint Gőgh Péter, a Sport- és Ifjúságnevelési Bizottság elnöke teljes vállszélességgel odaálltak, ami anyagi támogatásban is megnyilvánult.

Sikeresnek ítéled meg a Lecsófesztivált és  biciklitúrát?

Az már siker, ha tudunk segíteni valakinek. Azt is el kell mondanom, hogy általában nem egyszeri segítségről van szó, hanem nyomon követjük azokat, akik a látókörünkbe kerülnek. Ezen kívül gyakran kapunk felkérést jótékonysági rendezvények szervezésére, vagy abban való részvételre. Úgy érezzük, hogy fel tudtuk hívni a figyelmet arra, hogy jót tenni jó. Ezt egyre többe tudatosítják, és ebben nekünk is van egy kicsi részünk, legalábbis a régióban. Ez pedig óriási eredmény.

Sárközi János

Fotó: Ham Erika oldala/Marosi Tivadar