Mester utcai séta

A napokban a kezembe akadt nagyapám gyerekkori osztályképe. Majdnem bélyegnagyságú megsárgult kép, rajta nyolcvan elálló fülű, gömbölyű fejű, mezítlábas gyerek szépen sorokba rendezve, az első sor közepén pedig a tanító bácsi, akit nemes egyszerűséggel és nagy tisztelettel csak Mesternek neveztek. Meg is érdemelte a megbecsülést, hiszen igen tetemes létszámú osztályban tanított egyszerre több évfolyamot is. Nemcsak írni és olvasni, de bevezette őket a számok világába, a történelem eseményeibe, a mindennapi élet rejtelmeibe, a hit és erkölcs kérdéseibe, hogy fegyelmezett, dolgos, okos és tisztelettudó felnőttekké váljanak.  Csaknem száz éve így nézett ki egy elemi iskolai osztály szülővárosomban, Gútán és gondolom másutt is.

Aztán történt egy s más. Trianon. Világháború. Konfiskálás. Államosítás. Benesi dekrétumok. Kitelepítések. Betelepítés. Reszlovakizáció. Pártpolitika. Ötéves tervek. Szocialista internacionalizmus. Titkosrendőrség. A déli színmagyar községek mellett szlovák települések is kialakultak. Emeletes házak épültek. Új utcasorok nyíltak. Megváltozott a községek arculata. Még a nevük is. Maga a történelem is megváltozott. És talán az emberek is kissé. A nemzetből háborús bűnös, a nemzetiségből kisebbség lett a saját hazájában.

Ma a szlovákiai magyar pedagógusok munkaköre már nem csak abból áll, hogy a fiatalságot vezetgesse a tanítás, tanulás, nevelés és a példamutatás eszközeivel, hanem az is, hogy BEVEZESSE a magyar iskolába a magyar fiatalokat. A szlovák politika mai mesterei ugyanis mogyorófa pálcájukat sűrűn suhogtatva az ijedősebb nebulókat gyakran a saját iskoláikba terelgetik. Van, aki félelemből választ a gyermekének szlovák iskolát, más a könnyebb érvényesülés reményében, tudatlanságból vagy közönyből. Sok a vegyes házasság is.

Tovább a teljes bejegyzésre>>>