Zivatar, jégeső Gútán

 2010-06-19 11:24

Valódi ítéletidő tombolt kis városunkban tegnap a délutáni órákban. Idősek szerint is ritka nagy vihar volt. Két napja még csak a híradásokból szereztünk tudomást a jelentős nagyságú jégdarabokról, amelyek az égből hullottak alá, tegnap pedig már a fejünkön koppantak, miközben néhány embertársam a szabad ég alatt mentették a menthetőt.

A vihar minden előzetes bejelentés nélkül, váratlanul és meglepetésszerűen érte el városunk térségét. Akadt, aki villámgyorsan becsukogatta a veteményes kerti fóliasátor ajtóit, volt, aki a teregetnivalót pakolta száraz helyre. Megint másokat sportolás közben lepett meg a vihar, és menedéket keresve valahová behuppantak. Felsorolni is szinte lehetetlenség lenne, kit, mikor és milyen körülmények között érte el az ég haragja!

Kezdetben még reménykedtünk, hogy pár perc és elcsitul ez a „kis nyári zápor”, ám amikor már alig láttunk a sűrű felhőszakadásban, a hatodik érzékem azt súgta: nem lesz ennek jó vége! Jómagam is beugrottam autómba és elindultam menedéket keresni. Gyorsan behajtottam az árnyékot nyújtó két diófánk alá azt gondolván, hogy a vihar elmúltáig ott majd biztonságban leszek. Rövid időn belül már a kocsim szélvédőjén kopogtattak a jégdarabkák, így gyorsan elhatároztam: innen minél hamarabb el kell menni! Menekülőre vettem a dolgot és meg sem álltam a legközelebbi üzemanyagtöltő-állomásig. Nagy nehézségek árán sikerült kibotorkálnom a kanális mellett lévő benzinkúthoz, ami átmeneti menedékként szolgált az időjárás viszontagságos volta miatt. Mikor odaértem, szinte minden helyet elfoglalt egy-egy, a vihar elől odamenekülő autós „sorstársam”. Megpróbáltam cselhez folyamodni azt állítván, tankolási szándékkal szeretnék helyhez jutni, ez azonban akkor senkit sem érdekelt. Mindenki önzően viselkedve várta a jégeső elmúltát. Egy kis túlzással igazi világvége hangulat volt jellemző, főleg amikor a térerő is kiesett. Csodával határos módon, a töltőállomás baloldalán lévő kis területre nekem is sikerült befurakodnom. A vihar, amilyen gyorsan jött, olyan sebesen elillant. Mindössze tíz percig tartott, de még laikusként is úgy néztem, kéthavi átlagnak megfelelő csapadék esett.

Némi kárpótlás az időjárás részéről a gyönyörű szivárvány, ami valahol a messzi tájban, a várost áthidalva vonzotta a lakosság tekintetét. Egy kis ízelítőt kaptunk a természet rombolónak tűnő erejéből és káprázatos szépségéből.

Amit viszont a vihar maga után hagyott, na, az sem volt piskóta. Amerre a szem ellátott, mindenütt víz volt az úr. Víz, víz, víz meg víz. Sem az árkok nem voltak képesek kellően elvezetni, sem pedig a talaj nem nyelte el teljesen. Több helyen az emésztőgödör is kiöntött, s a szennyvíz előbb az udvarra folyt, majd pedig onnét az utcára.

Mielőtt még hazaindultam volna, autómmal tettem egy kört a városban.

Az akkori helyzet a következőképpen nézhetett ki:

OKTÓBERI TÉR=OKTÓBERI TÓ!  Már nem meglepő az ottani vízmennyiség, de most talán átlagon felüli a kép. Az ERDŐ UTCA OKTÓBERI TÉREN áthaladó része szinte teljesen víz alatt volt, néhol 20-40 cm volt a vízmélység. Maga a tér is teljesen víz alatt volt, talán csak a galambászház felé vezető egyirányú kis utca volt száraz. Nem szokatlan ilyenkor, hogy a szülők kénytelenek gyermekeikért a kerítésen át bemászni az óvoda területére. Szemtanúja voltam, hogy az apuka szépen átmászta a kerítést, majd mikor visszaért, kisleányát a kerítésen átadta az anyukának, majd ő ismételten átmászott. Így mentették a gyermeket.

Bátor autósokból sem volt hiány! Hősies módon dacolva a vízzel keresztülhajtottak az óriási pocsolyán. Megesett ugyan, hogy néhány autó felmondta a szolgálatot a hatalmas víztócsa kellős közepén, ám ez sem állt intő példaként más sofőrök előtt.

Hasonló helyzet uralkodott Gúta más részein is, mint pl.: a PARTIZÁN UTCA és a ŠTÚR UTCA kereszteződésénél, a töltésre felvezető szakasznál. Az ott található Szekeres kocsma körüli rész teljesen víz alá került. Tűzoltók több órán át szivattyúzták a Kis-Duna holtágába a vizet.

MÁLNA UTCÁT (az Aranykalásznál a töltésre vezető utca) is kb. 10-30 cm mélységű víz borította. Mint számos ház pincéje Gútán, úgy az ottani pincék, garázsok is szinte teljesen a hirtelen odazúduló esővíz martalékai lettek. Látható összefogás és gyors tűzoltói segítség révén a vizet sikerrel átszivattyúzták a holtágba.

Számtalan példát lehetne még írni.

Hazaérve engem is olyan látvány fogadott, amit még életemben nem láttam. Mintha egy 2,5 méter széles kis patak folyna a házunk előtt.

Remélhetően már véget ért ez az esőhullám, s engedi a természet, hogy egy kicsit összeszedjük magunkat, és hogy most már tényleg befejezhessük a károk helyreállítását.

                                                                                                                                                                                                                                                             Gúta, 2010. június 19.

-ka-